~Idézetek~

„Elég irónikus, hogy az életben, azaz ember, aki kihozza belőled a legjobbat és erőssé tesz, tulajdonképpen a gyenge pontod.”
    

    „Vannak, akik inkább a szívükre hallgatnak és nem arra,
    amit mások diktálnak. Ritkán találkozni ilyen emberekkel,
    de ők azok, akik emlékeztetnek arra, hogyha elindultál az utadon,
    ne tántorítsanak el a kétségek és gyötrelmek.
    Hogy jó abban hinni, hogy nincs -nem tudom-,
    vagy nincs -úgyse sikerül-, vagy-lehetetlen-.
    Ők emlékeztetnek minket arra, hogy jó elhinni:
    a lehetetlen nem létezik…”
    

     „Nem az számít, hogy hová mész, vagy mit csinálsz. Az a fontos, hogy kit viszel magaddal.”


    „Vannak pillanatok az életünkben, amikor kereszteződésben találjuk magunkat. Félelmetes, zavaros, térkép nélkül. A döntések, melyeket ekkor hozunk, meghatározzák az elkövetkezendő napjainkat. Persze, ha szembefordulunk az ismeretlennel, akkor a legtöbbünk inkább megfordul és megfutamodik.


     „Tükörbe nézni mindig kockázatos dolog. Lelkében más képet őriz az ember magáról, mint ami kívülről látszik: arcunk olyan, mint az előhívott kép: minden rajta van. Az is, amit magunkban letagadunk. Az is, amit az élet írt rá. Az ember életműve az arcára van írva. "


    „Ne faggass! Ne kérdezz! Így nem tudok.
    Minden szó, amit magamról elárulok,
    ajándék, neked. Szent titok,
    csiszolatlan gyémántok,
    melyekből kirakhatsz egy arcot,
    aki talán én vagyok.”


„Alkalomadtán úgy teszünk, mintha meg akarnánk győzni magunkat, hogy a titkaink nem is olyan rémségesek. Igen, a szerepjátszás egyszerű játék. Ott kezdődik, hogy magunknak hazudunk, és ha másokat is meg tudunk győzni a hazugságunkról, nyert ügyünk van.”


        „Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket. Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna. Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább. Szereztem örök barátokat. Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak. Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam viszontszeretni. Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet, esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak. Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért, hogy halljam a hangját. Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek. Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem. DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK! Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd. ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon.”