~ 17. fejezet - Akarom magamnak!

Sziasztok! Annyira szégyenlem magam amiért csak most hozok részt, de van rá magyarázatom!Most ezt nem részletezném, nem akarok untatni senkit! na de a lényeg, hogy itt a fejezet és a következő ismételten 4 komi után érkezik!:) És mit szóltok az új kinézethez?:D Remélem tetszik! :* Jó olvasást! xX
 
Rá se néztem Harryre, mintha ott se lenne.
-Megkaphatnánk végre a koktélokat?!-emeltem fel a hangom. Szétrobbanok az idegtől, elvakít a düh. Miért érdekel egyáltalán?! Miért? Miért bolondított magába? Kérdések, kérdések, de a válaszok mindig elmaradnak ebben az elbaszott világban.
-Jaj elnézést, hát persze!-vinnyogta majd hátradobta a platinaszőke haját.
-Szia...Brooke!-szólalt meg végre Harry.
-Heló!-válaszoltam "lazán", de még mindig kerültem a szemkontaktust. A szöszi sietősen nyújtott át két poharat mire én hitetlenül felnevettem.
 -Ez mi?! Én négyet kértem!-förmedtem rá.-Nem flörtölni kéne munkaidőben hanem elvégezni a munkát!-megragadtam a két poharat majd elindultam a helyünkre. Harry hirtelen jelent meg, majd leült mellém. Idegességemben legszívesebben eltörnék pár poharat meg széket.
-Miújság lányok?-vigyorgott.
-Semmi közöd hozzá!-vágtam rá flegmán. Esküszöm, megőrülök. Még van pofája ide jönni?! Inkább menjen bámulja tovább a pultos csajt...
-Ennek mi baja?!-húzta fel a szemöldökét Kat felé fordulva. Elegem lett, és egyszerűen kirohantam majd leültem a lépcsőre és az eget kémleltem.

Titokzatos férfiak. Ígéreteket tesznek, melyeket eszük ágában sincs megtartani. Hazugságokkal áltatnak, hogy megkapják, amit akarnak. Sokkal veszélyesebbek, mint ahogy kinéznek. Igen. Anyáink a lelkünkre kötötték, hogy ne bízzunk olyan férfiakban, akiket nem ismerünk, és azokban, akiket ismerünk, nos... őbennük se bízhatunk mindig. Még jó, hogy nézek született feleségeket... Elmélkedésemet egy mély, rekedtes hang zavarta meg, amit ezer közül is felismernék.
-Héé! Mi a baj?!-kérdezte aggódóan mire én bizonytalanul átöleltem és a mellkasába fúrtam a fejem.Olyan jó érezni az illatát és közel lenni hozzá. Ilyenkor úgy érzem senki sem bánthat és végtelenül boldog vagyok. A fenébe is pillanatok alatt megváltozik a véleményem! Akarom magamnak Harryt, jobban mint bármi mást!  Hirtelen elhajoltam és mélyen a szemébe néztem, aztán a tekintetem a a szájára tévedt.
-Harry, én.-még mindíg a száját néztem ami vészesen közeledett az enyém felé. Édes csókunk közben beletúrtam a hajába ő pedig a derekamat simogatta. Ezt a csodás pillanatot Kat zavarta meg...
-Umm. Én csak...vagy?!-dadogott mint egy idióta beszédhibás. Nagyon vicces volt.-AAA annyira gáz vagyok, biztosan megzavartalak titeket! Itt se vagyok! Aztán folytassátok!-hadarta el majd sarkon fordult és elment. Harryből és belőlem egyszerre tört ki a nevetés.
-Hol is tartottunk?-nézett rám édesen, mosolyogva.
-Sajnos elfelejtettem. Emlékeztess!-pusziltam meg az orrát, mire Ő az ölébe húzott és vadul csókolózni kezdtünk. Nyelvünk vad táncot járt egymás szájában. Rájöttem: Egy csók többet mond minden szónál!
-Nálam alszol!-jelentette ki, majd  anyakamat kezdte kínozni. Szívta, harapta és simogatta.
-Nem!-nevettem.
-Kérlek!-nézett rám kölyökkutya szemekkel és lebiggyesztetett ajakkal. Szó szerint elolvadtam. Már nem tudok nemet mondani. Kézen fogva sétáltunk el a kocsijához. Az út csendesen telt, csak mosolyogtunk egymásra. Harry keze megtalálta a combomat és simogatni kezdte, Én ekkor döbbentem le: Most készülök odaadni magamat egy srácnak akit egy hete ismerek de teljesen belé estem. Egy elég nagy házhoz értünk, gondolom ez Harryé. Megfogta a kezem és a bejárat felé húzott. Kihalászta a farzsebéből a kulcsait, kinyitotta az ajtót, majd bementünk. Levette a cipőjét majd mosolyogva rám nézett.