2013. június 26., szerda

~ 14. fejezet - Felejtés

Sziasztok édeseim :) Itt is a következő rész egy váratlan fordulattal.:) Komizni és feliratkozni ér!:) Jó olvasást és kellemes vakációt! :) xoxo


*Harry szemszöge*

El kellett jönnöm, nem találkozhatunk többet.Nem akarok szerelmes lenni, én csupán pár együtt töltött éjszakát szeretnék. A szerelem hülyeség, pláne annak aki szereti a szabadságot és én szeretem. Lehet, hogy ez gyávaság de félek az elkötelezettségtől. Ezért nem volt még egyetlen komoly kapcsolatom sem, de most itt van Brooke. Mellette jobb embernek érzem magam, és akarom Őt. Először csak le akartam fektetni, mit ne mondjak már elég kanos vagyok. Felhívom Shanelt. Kikapirgáltam a farzsebemből a telefont.
-Mi a..?!-döbbentem le. Ez nem az én mobilom! Más a háttérkép és még a karcolás sincs rajta. Felhívom Brooket. Vagyis felhívom magamat?!
-Brooke! A telefonom...-hadartam el.-Elmegyek érte!-vakartam meg a homlokom.
-Várlak!-szólalt meg végre majd bontotta a vonalat. Nincs más választásom. Nagyot sóhajtottam Brooke házához érve. Remélem felül tudok majd kerekedni a vágyon, hogy megöleljem, megcsókoljam. Erősnek kell maradnom, a saját érdekemben. Bekopogtam az ajtón. Brooke arcán gyönyörű mosoly terült szét. Csábító volt és gyönyörű, ahogyan mindig.

-Bejössz?-szakított ki a gondolataimból.
-Umm.. Én... Sietnem kell!-dadogtam, miközben tökéletes ajkait kémleltem. Elkapta a karom majd gyengéden behúzott a házba. Mosolyogva közeledett felém és egy édes csókot lehelt a számra. Nem bírtam ki, visszacsókoltam és a kezeimet a dereka köré fontam. Ellenállhatatlan ez a lány. Minden egyes perc amit vele töltök egyszerűen mesés. Ha tehetném a nap 24 órájában csak ölelném. Az illata megbabonáz. Ez volna az a híres neves szerelem?!
-Mi a baj?!-kérdezte Brooke két csók között.
-Semmi... Csak... Mennem kéne!-válaszoltam ridegen.
-Ugye nem tűnsz el?!-nyújtotta át a telefonom nevetve, majd én is átadtam neki az övét.
-Dehogy is!-küldtem felé egy nyugtató mosolyt majd egyszerűen elsétáltam. Igen, elsétáltam a lány elöl akibe azthiszem beleszerettem. De el kell felejtenem és ennyi. Most pedig elmegyek Shanelhez.
                                                                           *
Fél óra múlva már a sokszor látott kopott, barna ajtó előtt álltam. Átgondoltam a dolgot, majd bekopogtam. Shanel ajtót nyitott egy szál fehérneműben, önelégült vigyorral az arcán.

-Szia! Harry....-dobta át szőke haját a vállán.
-Bemehetek?-néztem rá unottan.
-Te bármikor!-nevetett, bár én ezt vihogásnak nevezném. Leültem a kanapéra, Shanel pedig egyből letámadott. Rámült lovaglóülésben és a vállamat kezdte masszírozni.
-Mi a panasza az úrnak?!-nyomott egy undorító csókot a számra. 
-Tudod te!-nyaltam meg a szám majd a combja alá tettem a kezem és felálltam. Neki nyomtam a falnak majd vad csókolózásba kezdtünk. Őrült nagy különbség van Shanel és Brooke között. Brooke kedves, érzékeny, és törődik velem, miközben Shanel sosem kérdezte meg, hogy mi van velem.... De hát ezt akartam, nem?! Hirtelen eszembe jutott Brooke... A gyönyörű mosolya, a sötétbarna haja és a bámulatbaejtő szeme. Nem tehetem ezt vele! 
-Harry!-Shanel ideges hangja zökkentett ki a gondolataimból.-Nem akarsz mondjuk levetkőzni?!
-Eszemben sincs!-ezzel a lendülettel fogtam magam és elviharzottam.