Bementem a házba és bezártam mindent. Igen elég félős vagyok, de hisz ez London... Ledobtam azt a borzalmas cipőt és a ruhát. Melltartóban és bugyiban mászkáltam...Otthon édes otthon.
Fáradtan dőltem be az ágyamba, de aludni nem tudtam..Harry járt a fejemben...Nem szabad beleszeretnem!
*
Reggel a beszűrődő napfény ébresztett. 8 óra. Remek.
Az ágyban lustán kezdtem el nézegetni a telefonom. Egy bejövőm volt Kattől.
"Mesélnem kell! 10-kor a téren!xx"
Nee! Ma lusta napot akartam tartani, de Kat valahogy ráérez a ezekre a dolgokra...Lementem a konyhába egy kis kajáért, de hiába, ugyanis a hűtő üresen nézett vissza rám..Éhen fogok halni, az már biztos..Szerencsére ma már jönnek Feliciáék...Felmentem, lezuhanyoztam és magamra kaptam valami ruha féleséget..Miután felvettem a napszemcsim, már indultam is.
Fél óra séta után a térre értem, ahol Kat már várt. Amint megpillantott mosolyra húzódott a szája és a nyakamba ugrott.
-Brooklyn Margarette Parker! El sem fogod hinni amit most mondani fogok!-húzta az időt.
-Nyögd már ki!-nevettem
-Nos...Harry megkérte Zaynt, hogy kérdezgessen engem rólad..-kacsintott.
-És mit mondtál neki?!-förmedtem rá, amin ő természetesen jót mulatott.
-Csak a telefonszámod...na meg a melltartóméreted...-kuncogott.
-Nagyszerű...Jesszusom..Azt nem mondtad el véletlenül, hogy milyen bugyit hordok?!-néztem rá idegesen.
-Most, hogy mondod....Igazán bejött neki, hogy a tangát pártolod!-nézett rám vigyorogva.
-Istenem.-simítottam meg a halántékomat.-Te nem vagy komplett!
-Ne akadj ki! N-na de nekem most mennem kell...-pillantott át a vállamon és már ott se volt. Értetlenül bambultam, majd hátrafordultam. Harry állt előttem vigyorogva.
-Szia szépség!-villantotta 100 wattos mosolyát.
-Umm.. Szia Harry...Honnan tudtad, hogy itt leszek?-kérdeztem kíváncsian.
-Kat mondta!-vágta rá.-Sétálunk?
-Menjünk...-sóhajtottam.
A csend egyre kínosabbá vált, muszáj volt megtörnöm.
-Hmm.. Nincs kedved ma átjönni hozzám filmet nézni?-kérdeztem mosolyogva...MIVAN?! MEGŐRÜLTEM?! Na jó ez túl spontán volt...
-Benne vagyok! És mit nézünk?-mosolygott.
-Hát...Szappan operát!-próbáltam komoly maradni de elröhögtem magam, ahogy Harry is.
-Horrort!-mondta bólogatva egy féloldalas mosoly kíséretében.
-Felejtsd el! Így is üldözési mániám van!-vágtam rá.
Harry nem válaszolt, csak vigyorgott. Hirtelen elkezdett rezegni a telefonom a farzsebemben..Lehet, hogy bunkóság társaságban megnézni a bejövődet de...Mi van ha fontos?! Felicia írt.
''Brooklyn! Körülbelül 2 óra és otthon vagyunk. Hiányzol! F.xx"
Felicia tud sms-t írni?! Ez furcsa...Általában a képernyő feloldásával is problémája van..
-Umm Harry...Nekem most mennem kell..Este várlak!-mondtam mosolyogva.
-Rendben! Vigyázz magadra!-nyomott egy hosszú puszit az arcomra.
Elindultam haza, de még beugrottam a kisboltba. Jókislány módjára összedobok egy ebédet Feliciáéknak. Hazasiettem és elkészítettem az ételt. Már csak Felicia és Stefan hiányzik. A tálalás után belemélyedtem a mobilomba és alig vettem észre, hogy megérkeztek.
-Sziaaaaaa Brooke!-kiabált bolondos nevelőanyukám.
-Sziasztok! Úgy hiányoztatok!-ugrottam a nyakukba.
-Hmm milyen jó illat van itt!-jegyezte meg Stefan... Na igen nem is Stefan lenne...
-Főztem nektek!- mosolyogtam
-Édes vagy! Na akkor lássunk hozzá!- dörzsölte össze a tenyerét Felicia.
Az evés közben hatalmas élménybeszámolót tartottak, amit én nagyon élveztem. Iszonyatosan aranyosak és jó látni, hogy ennyire szeretik egymást 20 év házasság után.
-Mmm. Kérdezhetek valamit?!-zavartam meg őket a beszélgetésben.
-Nyugodtan!-vágták rá egyszerre.
-Átjöhet az egyik barátom filmet nézni?!-kérdeztem félénken..
-Persze! Nagyon csípem Katet!-mosolygott Stef.
-Hát....N-nem éppen Katre gondoltam.....
