2013. május 12., vasárnap

~ 9. fejezet - A vacsora

Sziasztok! Meghoztam a 9. fejezetet :) Elég hosszú lett! Jó olvasást! :) 


- Harry! - néztem rá komolyan.
- Légyszíves! - mosolygott.
- Na jó! - sóhajtottam.
- Legyél csinos! - nevetett, majd nyomott egy puszit az arcomra. - Most megyek! 8-ra itt vagyok! - kacsintott.
Miután elment lehuppantam a kanapéra. Lehet, hogy mégsem olyan bunkó, mint gondoltam. De majd kiderül. Kicsit bűntudatom van Kat miatt. Felhívom.
" Szia Kat! Csak annyit akarok, hogy sajnálom! "
" Semmi baj szívem! Elég gáz voltam! "
" Már megszoktam! " - nevettem
" Jó, tudom! "
" Nem jössz át te bolond? "
" 10 perc! " - mondta és letette a telefont.
Nem viccelt, ugyanis már itt is volt. Kinyitottam az ajtót és a nyakamba ugrott az én bolond barátnőm. Leültünk a kanapéra. Én még mindig köntösben feszítettem.
- Na és mi van azzal a Zayn gyerekkel? - kérdeztem vigyorogva.
- Képzeld, ő teljesen más! - közelebb hajolt - Még le sem feküdtünk!
- De hát egyszer nála aludtál! - néztem rá megdöbbenve.
- Nem történt semmi! Nagyon be voltam állva és ő csak hazavitt. Én persze egyből rámásztam, de leállított. - nevetett Kat.
- Te tiszta hülye vagy! - nevettem.
- Mondj újat! És te hogy állsz Harryvel? - bökött meg.
- Hagyjál azzal a majommal! Jut eszembe... Megígértem, hogy elmegyek vele vacsorázni. - mondtam és a tenyerembe temettem az arcom.
- Tudod már mit veszel fel? - kérdezte
- Hát szerintem egy farmert és valami blúzt. - mondtam komolyan.
- Sejtettem! Öltözz! Vásárolni megyünk! - kacsintott.
Sóhajtottam egyet, majd felmentem a szobámba. Felkaptam magamra egy pólót és egy farmert.
Hűű, nagyon laza lettem... Fél óra múlva meg is érkeztünk a plázába. Semmi kedvem nem volt vásárolgatni, de Kat össze vissza rángatott. Kibírhatatlan. 2 óra bolyongás után megtaláltuk a tökéletes ruhát. Vagyis Kat találta meg. 
- Éhes vagyoooook! - nyafogtam
- Akkor menjünk be a Nando's-ba! Nem akarom, hogy úgy zabálj a randin, mint egy disznó!
- Ez nem randi!! Csak egy baráti kajálás! 
Kat válaszként csak egy nagyot nevetett. Mikor végeztünk az evéssel mindketten hazamentünk. Semmi kedvem az egészhez és a ruha is rövid. Gondoltam mielőtt elmegyek relaxálok egyet. Beültem a forró vízzel teli kádba. És a kedvenc zenéimet bömböltettem. Imádom ezt.
Elég hamar elment az idő. Már csak 1 órám maradt "készülődni". Igazából engem nem érdekel a külsőm... A belső tulajdonságok sokkal fontosabbak. Felvettem a kiválasztott ruhát és kiengedtem hosszú hajamat. 

Nem igazán szeretem a magassarkú cipőket, de Kat királykisasszony megparancsolta, hogy egy fekete platformos cipőbe kell mennem. Jesszusom. Alig tudok benne járni. Feltettem egy kis szempillaspirált és szemhéjtust. Ennyi elég is. Sőt... Mikor végeztem pár perc múlva csengettek. Gyorsan lerohantam, persze még cipő nélkül. Mikor kinyitottam az ajtót egy gyönyörű zöld szempár mért végig. Ismét kirázott a hideg. 
- Gyönyörű vagy! - nézett rám vigyorogva.
- Ne folyjon a nyálad szépfiú! - nevettem, mire ő megforgatta a szemeit majd újra elvigyorodott.
- Mehetünk? - kérdezte
- Persze csak felveszem a... cipőm... - forgattam a szemeim.
Kiléptünk a házból és persze én egyből megbotlottam. Ha nincs mellettem Harry, hogy elkapjon tuti pofára esek. 
- Jól vagy? - kérdezte Harry, miközben erős karjával engem tartott.
- Öhmmm... Igen! - válaszoltam elpirulva.
Harry kinyitotta nekem a kocsiajtót. Meg kell hagyni nagyon szép autója van. Az út csendes volt. Harry az országutat figyelte én pedig... Őt... Csodálatos vonásait, dús szempilláit és telt ajkait bámultam. Természetesen lebuktam.
- Ne bámulj ennyire! Zavarba hozol! - nevetett.
Csak én lehetek ekkora nyomorult. Minek bámulom? Nem értem magamat, de nem tudom róla levenni a szemem... Megérkeztünk. Kinyitotta nekem az ajtót. Egy meseszép étterem eldugott asztalánál foglaltunk helyet. Az egész helyiség bézs színű volt és tele volt gyertyákkal. Harry egy úriember vagy mi... Na jó, nem túlzok.
- Mesélj kicsit magadról! - törte meg a csendet Harry
- Mit szeretnél tudni? - kérdeztem mosolyogva. 
- Mindent! Mi a kedvenc színed meg ilyenek?! - mondta vigyorogva.
- Szeretem a meleg színeket! - mondtam kínosan. 
- Hmmm... És van most valakid? 
- Na, helyben vagyunk... Nem még egyetlen pasim sem volt...
- Hát én ezen szívesen változtatnék! - mondta vigyorogva.
- Harry! Mi csak barátok vagyunk! - válaszoltam elpirulva.
- Ha csak barátok vagyunk, miért tudom milyen ízű a csókod? - kérdezte önelégült mosollyal az arcán.
- Hanyagoljuk ezt a témát! Mesélj magadról! - tereltem a szót.
Nagyon jól elbeszélgettünk. Sokat nevettem a sztoriain. Elmesélte, hogy kiskora óta pucéran alszik és azt is, hogy macska bolond. Mikor kifelé tartottunk hirtelen átkarolta a derekam. 
- Hazaszeretnél menni? - kérdezte édesen
- Nem! Inkább sétálnék... Veled! - pirultam el ismét.
Elmentünk a parkba, ahol én már nem bírtam. Ledobtam a cipőmet és mezitláb tipegtem, amin Harry nagyon jól mulatott. Fél óra után leültünk egy padra. Harry "úgy" nézett rám. Nem tudom mit érzek iránta, de olyan jó vele lenni. Elmélkedésemet Harry mély hangja zavarta meg. 
- Elég durva, hogy már smároltunk, de még a teljes nevedet sem tudom. - kuncogott aranyosan.
- Brooklyn Margarette Parker. - mondtam vigyorogva.
- Hmmm... Brooklyn, mint a város. - mosolygott. 
- Igen, az árvaházban adták ezt a nevet. - mondtam kicsit szomorúan. 
- Akarsz róla beszélni? - kérdezte komolyan, miközben egy árva könnycsepp gördült le az arcomon.
Gyorsan letöröltem és egy mosolyt eröltettem magamra.
- N-nem... Harry... Én nagyon jól érzem magam. - mondtam mosolyogva.
- Megismételjük? - kérdezte széles vigyorral az arcán.
- Igen! - mosolyogtam majd megöleltem. 
Kicsit meglepődött, de őszintén szólva én is. A haza vezető út megint csendes volt.
- Majd hívlak! - mondta.
- Oké! De várjunk csak! Honnan tudod a számom?? 
- Hát a barátnődtől kértem el. 
- Kat... Na mindegy. Köszönöm ezt az estét! Vigyázz magadra! - mondtam nyugodtan.
- Jó éjszakát! - intett, majd elhajtott.