- Brooke! - nézett rám idegesen Kat.
- Nem! Ez még mindig az én szobám és még mindig az én ágyam!
Kat felállt és odajött hozzám, Zayn is ezt tette.
- Sajnálom! - Mondta kissé szemrehányóan Kat, majd megfogta Zayn kezét és elmentek.
Lehet, hogy úgy viselkedtem, mint egy hárpia, de ez már sok. Ügyet sem vetve a lenti buli "maradványaira" lefeküdtem az ágyba és gondolkodtam. Arra jutottam, hogy jogosan akadtam ki. Elmentem lezuhanyozni és felvettem a pizsim, ami egy francia bugyiból és egy pólóból állt.
Éppen fésülködtem, amikor halk lépteket hallottam magam mögött. Megfordultam és legnagyobb meglepetésemre Harry állt előttem kéjes mosollyal az arcán. Nagyon megijedtem, amit nyilván ő is észrevett.
- Nyugi! Nem foglak megerőszakolni! - kuncogott - Csak ezért jöttem...
Ahogy ezt kimondta ajkait szorosan ajkaimhoz nyomta. Amikor szétváltunk ujjaimmal letöröltem a csókját.
- Te mégis mi a fenét képzelsz magadról? - kérdeztem felháborodva - Azt hiszed, hogy mindenkit megkaphatsz, de tudod mit?! Én nem vagyok egy értéktelen lotyó! - mondtam élesen, mire Harry jól mulatott az idegességemen. - Ha nem fogtad volna fel amit mondtam... - ujjait a számra helyezte, ezzel elhallgattatva engem.
Lehiggadtam. Sóhajtottam egy nagyot, majd elvettem a kezét.
- Menj el! - mondtam karba tett kézzel.
- Lazulj el cica! - mondta, majd nyomott egy puszit a számra és ezzel a lendülettel elment.
Megkönnyebbülve huppantam le az ágyra.
- Ez egy bunkó, aki csak egy dolgot akar, de tőlem nem fogja megkapni! - mondtam magamnak.
Szinte egész éjszaka a plafont néztem és agyaltam. Igen, természetesen Harryn. Ujjaimmal először a hajamba nyúltam, aztán ketté nyílt számat kezdtem el simogatni. Beleborzongtam a gondolatba, hogy Harry mit csinálhatott volna velem. Nem bízom benne, mert egy seggfej. Gondolataimból a telefonom pittyegése zökkentett ki. Egy SMS-em jött.
"Gyere el velem reggelizni!
9-re érted megyek!!
H"
Hát ő meg honnan tudja a számom? Már csak ez kellett... Nem megyek el vele! Most megtanulja, hogy nem kaphat meg mindenkit és hogy nem úgy ugrál mindenki, ahogy ő fütyül. Hasra fordultam az ágyban, beletúrtam a fejemet a párnába és unottan sikítottam egyet.
Reggel madárcsiripelésre keltem.
- Nem érdekel! Nem megyek el vele! - mondtam magamnak.
Ez abszúrd! Magamban beszélek! Tutira bediliztem. Vissza akartam aludni, de valaki dörömbölt az ajtón. Felkaptam magamra a köntösöm és lesiettem.
Amint leértem majdnem elájultam. Ezt a szemetet el kell takarítanom. Gondolkoztam majd újra kopogtak.
- Megyek már! - kiabáltam álmosan.
Kinyitottam az ajtót. Harry állt előttem. Önelégült mosollyal az arcán. Kirázott a hideg attól, ahogy végigmért.
- Mehetünk? - kérdezte vigyorogva
- Rendet kell tennem! - mondtam szomorúságot színlelve.
- Jó ez így! - pillantott be a házba.
- Lehet, hogy neked jó, de nekem nem! - néztem rá komolyan.
- Tudod miért nem szoktam rendet tenni?
- Na miért? - kérdeztem sürgetve.
- Mert egy zseni átlát a rendetlenségen! - kacsintott rám, mire én megforgattam a szemem.
- Figyelj Harry! Fáradt vagyok és semmi kedvem egy beképzelt majom egós szövegét hallgatni. Szóval akár el is mehetnél! - mondtam műmosollyal az arcomon, mire ő közelebb jött hozzám.
- Engedj be! Segítek kitakarítani! - mondta vigyorogva.
Sóhajtottam egyet és mutattam a konyha felé.
- Kérsz valamit? - kérdeztem "udvariasan" Harrytól aki már egy törött pohár darabjait szedegette.
- Téged! - mondta hangosan.
Bevallom kicsit elpirultam.
- Esélytelen! - kiabáltam vissza mire ő hangosan felnevetett.
Körülbelül 1 óra alatt kitakarítottunk. Már csak a mosdó volt.
- Bevállalod a WC-t? - kérdeztem.
- Felejtsd el! - nevetett.
- Harry! Kéééérlek! - néztem rá bociszemekkel
- Hol egy gumikesztyű? - kérdezte kicsit unottan.
Odaadtam neki a kesztyűt és elkezdett turkálni a WC-ben (!). Én mögötte álltam és röhögőgörcsömmel küzdöttem. A lélegzetem is elállt, amikor Harry egy félig felfújt óvszert emelt ki a WC-ből.
- Na jó! Ez már nekem is túl perverz! - mondta undorodva miközben én fetrengtem a nevetéstől.
- Dobd már ki!! - utasítottam nevetve, majd elé tettem a kukát.
Harry levette a gumikesztyűt majd rám nézett.
- Ezért a nagy áldozatért kárpótlást várok! - mondta kéjes vigyorral az arcán.
- Hát majd sütök neked sütit! - mondtam komolyan, bár tudtam, hogy ő nem erre gondol.
- Én egy egész más dologra gondoltam! - jött közelebb.
- Tudom mire gondolsz és felejtsd el! - kacsintottam rá
- Várj! Félreérted! - fogta meg a csuklóm - Gyere el velem vacsorázni!
