- Rendben! Ellazulok, bulizok meg ilyesmi... - mondtam kicsit lehangoltan.
Megérkeztünk a buliba. Ennyi embert egy helyen ritkán látni. Amint beértünk a tömegbe két osztálytársunkba Davebe és Jeremybe botlottunk.
- Sziasztok lányok - kacsintott Dava - csinosak vagytok!
- Na ne! A suliban észre sem vesztek minket, most meg... - nevetett Kat.
- De ezen változtathatunk - nézett rám Jeremy.
- Kösz megvagyok a jelenlétetek nélkül is! Na pá! - mondtam bátran, majd megfogtam Kat kezét és kivezettem a tömegből.
- Milyen nagy szád lett hirtelen Brooke! - viccelődött Kat.
- Aki megteheti... - nevettem.
- Elmegyek piáért! Várj meg itt! - utasított.
Körülbelül 5 perc múlva vissza is jött és a kezembe nyomott egy pohár sört. Leültünk egy padra és beszélgetni kezdtünk a terveinkről, a nyárról. Egy fekete hajú srác szakította meg a beszélgetésünket, aki nyilván bejött Katnek.
- Szia! Nem jössz táncolni? - kérdezte Kattől a fiú.
- De! Mindjárt jövök Brooke - nyomott egy puszit az arcomra.
Remek. Itt hagy teljesen egyedül. Elkezdtem babrálni a telefonom este 10 óra volt. Nem akartam ott ülni egyedül és tudtam, hogy Kat nem fog egyhamar visszajönni. Felálltam és elkezdtem kisétálni. Leértem a partra, ahol még mindig lehetett hallani a zenét. Levettem a cipőm és sétáltam a homokban.
Amikor meguntam a céltalan bolyongást leültem a földre és néztem a csillagokat. Körülbelül fél órája ültem ott és gondolkodtam azon, amit Feliciáék mondtak. Tényleg el kéne lazulnom és ki kéne élveznem a tini kort. Nagy kiabálásra lettem figyelmes. Káromkodtam és köpködtek. Itt tuti verekedés lesz. 3 férfi 1 ellen. Közbe kéne lépnem vagy inkább elfutnom kellene?! Nem akarok egy gyilkosság szemtanúja lenni. Odafutottam és közéjük álltam. Nem gondoltam át ezt az egészet.
- Hagyjátok abba! Az erőszak nem vezet semmire! - kiabáltam.
A három férfi lenézően nevetett majd a földön fekvő srácra néztek.
- Ezt most megúsztad Styles! Megmentett egy csaj! - mondta nevetve az egyik.
- Menjetek el! - utasítottam.
Nem gondoltam volna, hogy engedelmeskednek, de ők is tudták, hogy sem a hely, sem pedig az idő nem alkalmas a verekedésre. Miután elmentek letérdeltem a fiúhoz.
- Jól vagy? - kérdeztem bizonytalanul.
Ezt a kérdést én sem gondolhattam komolyan. A telt ajka szét volt repedve, a szeme be volt dagadva és a hasát fogta.
- Gyere segítek felkelni! - mondtam.
- Nem kell! Jól vagyok! - mondta mélyen, de hallani lehetett a fájdalmat a hangjában.
- Ne legyél makacs! - mondtam erőszakosan majd megragadtam izmos vállát.
Elsétálunk egy padig. Ő leült én pedig leguggoltam elé és megfogtam a térdét.
- Orvost kéne hívnom! - mondtam még mindig aggódva.
- Felesleges! Jól vagyok...! Miért segítettél? - kérdezte.
- Nem hagyhattam, hogy megöljenek! - mondtam idegesen. - Gyere! - utasítottam.
Megfogtam a kezét és segítettem neki felállni. Nyögött fájdalmában. Iszonyatosan megsajnáltam és késztetést éreztem arra, hogy segítsek neki. Elvezettem a házunkhoz. Alig állt a lábán. Gyorsan kicsitottam az ajtót és felosontunk a szobámba. Ha Felicia észrevesz nekem annyi...
