~1. fejezet-Illúziók

Utolsó nap a suliban. Talán ez a leghosszabb nap. Jó belegondolni, hogy szeptemberben már végzős leszek, de mégis rossz. Sok felelősség, továbbtanulás és persze irtó sok lecke. Na de van még időm ezen gondolkodni. Sosem voltam valami népszerű. Mindig én voltam az a személy, akit levegőnek néznek. Csak egy barátnőm van, de vele nagyon jó a kapcsolatom. Ő az én testvérem, még akkor is, ha ez nem így van. Mindent megbeszélünk egymással és mindig kiáll mellettem. Ő sokkal közkedveltebb, mint én, de talán ez hozott minket össze. Legbelül kicsit mindig féltékeny voltam rá, hisz ő jó tanuló, rengeteg pasija volt már és lesz is és persze ő a pom-pom csapat kapitánya. Én úgy érzem más vagyok, mint a többi tini. Valamiért én nem kedvelem a zajt, az alkoholt és sosem drogoznék. Nem pusztítok agysejteket... Nem szeretem a veszélyeket és nem vagyok tucatlány. Nem öltözöm mindig a legújabb divat szerint és szeretem az egyszerű dolgokat. Kiskoromban meghaltak a szüleim, de kaptam két csodálatos pótszülőt Feliciat és Stefant. Imádom őket és ők is engem. Látják bennem, hogy más vagyok, mint a többiek.
- Brooke! Nincs kedved ma délután eljönni a bulira amit Dylen szervez?! Azt hallottam, hogy irtó jó lesz. - kérdezte Kat a barátnőm.
- Nem én azt hiszem...
- Nem fogadok el nemet!!! - vágott közbe Kat.
- Rendben megkérdezem Feliciat. - mondtam megszeppenve.
- Helyes! Érted megyek 8-ra! Vegyél fel valami csinit! - kacsintott rám és elment.
Mikor kicsengettek az utolsó óráról mindenki elköszönt a barátaitól, de nekem nem nagyon volt kitől búcsúzkodnom. Kimentem az iskolából, ahol Stefan már várt.
- Szia szépség! - köszönt miután beültem a kocsiba.
- Szia! - mondtam mosolyogva.
- Milyen volt az utolsó nap?
- Olyan, mint a többi..
Ezután nem beszélgettünk... Csendes volt az út hazáig. Beléptem a házba és Felicia ölelt át.
- Gyere Brooke! A kedvencedet főztem!
- Köszönöm, angyal vagy! - mosolyogtam.
Halkan ettünk. Stefan törte meg a csendet.
- Kicsim, figyelj! Mi nagyon szeretünk téged, de arra szeretnénk kérni, hogy éld ki a tinédzser éveidet. Szórakozz és érezd jól magad! - mondta komolyan.
- De én jól érzem magam! - válaszoltam.
Tudjuk szívem, de mi kicsit félünk, hogy esetleg vágysz a szórakozásra, de félsz elmondani! - mondta Felicia.
- Azt akarjuk, hogy menj el ma Dylen bulijára Kattel! - mondták szinte egyszerre.
- Jó elmegyek! De nem biztos, hogy jól fogom érezni magam! Szeretlek titeket! - mondtam, majd felálltam az asztaltól - Jaa és köszönöm az ebédet!
Felmentem a szobámba, ami meglehetősen nagy és nyomasztó, de azért szeretem.

A kezembe vettem egy könyvet. A kedvencemet "Illúziók". Belemélyedtem a műbe, mikor láttam, hogy 7 óra. Készülnöm kéne. Kat szavai jártak a fejemben "Vegyél fel valami csinit!" Én és a csini két külön világ, de megpróbálok minden tőlem telhetőt kihozni a dologból. Erre esett a választásom:

Hosszú hajamat kiengedve hagytam. Nem tettem fel sok sminket, csak egy kis szempillaspirált és szemhéjtust. Gondoltam ez elég csini. Hamar eltelt az egy óra. Fogtam a mobilom és lementem. Kat már várt rám. 

- Mehetünk? - kérdeztem kedvetlenül.

- Igen! És Mrs. Parker remélem nem baj, ha Brooke ma nálam alszik?! - kérdezte Kat.

- Dehogy baj. Jó szórakozást csajok! - mosolygott Felicia.

- Sziasztok! - kiabáltam kétségbeesetten.