~ 17. fejezet - Akarom magamnak!

Sziasztok! Annyira szégyenlem magam amiért csak most hozok részt, de van rá magyarázatom!Most ezt nem részletezném, nem akarok untatni senkit! na de a lényeg, hogy itt a fejezet és a következő ismételten 4 komi után érkezik!:) És mit szóltok az új kinézethez?:D Remélem tetszik! :* Jó olvasást! xX
 
Rá se néztem Harryre, mintha ott se lenne.
-Megkaphatnánk végre a koktélokat?!-emeltem fel a hangom. Szétrobbanok az idegtől, elvakít a düh. Miért érdekel egyáltalán?! Miért? Miért bolondított magába? Kérdések, kérdések, de a válaszok mindig elmaradnak ebben az elbaszott világban.
-Jaj elnézést, hát persze!-vinnyogta majd hátradobta a platinaszőke haját.
-Szia...Brooke!-szólalt meg végre Harry.
-Heló!-válaszoltam "lazán", de még mindig kerültem a szemkontaktust. A szöszi sietősen nyújtott át két poharat mire én hitetlenül felnevettem.
 -Ez mi?! Én négyet kértem!-förmedtem rá.-Nem flörtölni kéne munkaidőben hanem elvégezni a munkát!-megragadtam a két poharat majd elindultam a helyünkre. Harry hirtelen jelent meg, majd leült mellém. Idegességemben legszívesebben eltörnék pár poharat meg széket.
-Miújság lányok?-vigyorgott.
-Semmi közöd hozzá!-vágtam rá flegmán. Esküszöm, megőrülök. Még van pofája ide jönni?! Inkább menjen bámulja tovább a pultos csajt...
-Ennek mi baja?!-húzta fel a szemöldökét Kat felé fordulva. Elegem lett, és egyszerűen kirohantam majd leültem a lépcsőre és az eget kémleltem.

Titokzatos férfiak. Ígéreteket tesznek, melyeket eszük ágában sincs megtartani. Hazugságokkal áltatnak, hogy megkapják, amit akarnak. Sokkal veszélyesebbek, mint ahogy kinéznek. Igen. Anyáink a lelkünkre kötötték, hogy ne bízzunk olyan férfiakban, akiket nem ismerünk, és azokban, akiket ismerünk, nos... őbennük se bízhatunk mindig. Még jó, hogy nézek született feleségeket... Elmélkedésemet egy mély, rekedtes hang zavarta meg, amit ezer közül is felismernék.
-Héé! Mi a baj?!-kérdezte aggódóan mire én bizonytalanul átöleltem és a mellkasába fúrtam a fejem.Olyan jó érezni az illatát és közel lenni hozzá. Ilyenkor úgy érzem senki sem bánthat és végtelenül boldog vagyok. A fenébe is pillanatok alatt megváltozik a véleményem! Akarom magamnak Harryt, jobban mint bármi mást!  Hirtelen elhajoltam és mélyen a szemébe néztem, aztán a tekintetem a a szájára tévedt.
-Harry, én.-még mindíg a száját néztem ami vészesen közeledett az enyém felé. Édes csókunk közben beletúrtam a hajába ő pedig a derekamat simogatta. Ezt a csodás pillanatot Kat zavarta meg...
-Umm. Én csak...vagy?!-dadogott mint egy idióta beszédhibás. Nagyon vicces volt.-AAA annyira gáz vagyok, biztosan megzavartalak titeket! Itt se vagyok! Aztán folytassátok!-hadarta el majd sarkon fordult és elment. Harryből és belőlem egyszerre tört ki a nevetés.
-Hol is tartottunk?-nézett rám édesen, mosolyogva.
-Sajnos elfelejtettem. Emlékeztess!-pusziltam meg az orrát, mire Ő az ölébe húzott és vadul csókolózni kezdtünk. Nyelvünk vad táncot járt egymás szájában. Rájöttem: Egy csók többet mond minden szónál!
-Nálam alszol!-jelentette ki, majd  anyakamat kezdte kínozni. Szívta, harapta és simogatta.
-Nem!-nevettem.
-Kérlek!-nézett rám kölyökkutya szemekkel és lebiggyesztetett ajakkal. Szó szerint elolvadtam. Már nem tudok nemet mondani. Kézen fogva sétáltunk el a kocsijához. Az út csendesen telt, csak mosolyogtunk egymásra. Harry keze megtalálta a combomat és simogatni kezdte, Én ekkor döbbentem le: Most készülök odaadni magamat egy srácnak akit egy hete ismerek de teljesen belé estem. Egy elég nagy házhoz értünk, gondolom ez Harryé. Megfogta a kezem és a bejárat felé húzott. Kihalászta a farzsebéből a kulcsait, kinyitotta az ajtót, majd bementünk. Levette a cipőjét majd mosolyogva rám nézett.

~ 16. fejezet - Lost pub

Sziasztok! Mivel meglett a 4 komment itt is az új rész :) A következő fejezet ismét 4 komment után jön! Jó olvasást! xx

-De…. Amikor benyitottam rajta feküdtél!-mondta meglepődve. Mindhárman csapkodtunk a nevetéstől. Stef zavart meg minket.

-Látom jól szórakozik a kisasszony!-nézett rám szigorúan, mire mindenki elhallgatott.-Gyere a dolgozószobába, beszélni akarok veled!-ezzel el is ment.

-Umm. Stefan is benyitott. Meg akarta ölni a srácot, de leállítottam. Ő még mindig abban a tudatban él, hogy kislány vagy…

-Nee!-sóhajtottam, majd vonakodva ugyan de bementem a dolgozószobába.

-Szia!-köszöntem bizonytalanul.

-Te mégis mit képzelsz magadról?! Azt akartuk, hogy érezd jól magad… De nem így! Itt hemperegsz egy idegennel?! Úgy viselkedsz mint egy…. Óriásit csalódtam benned!-fordult el.

-Legalább tudnád, az igazságot! Miért nem kérdezel?! Inkább belém gázolsz azzal, hogy ribanc vagyok?! Én is csalódtam benned!-kiabáltam de mintha meg sem halotta volna. Ott állt értetlenül.-Stefan! Nem vagyok már 10 éves! Tudom, hogy mit akarok és jelen pillanatban Harry az amit mindennél jobban akarok!

-Nem érdemled meg a nevemet!-mondta szinte suttogva. Egy világ tört össze bennem amikor ezt kimondta. Sosem éreztem magamat ennyire… megbántottnak.

-Nem tudom elhinni, hogy ezt mondtad!-válaszoltam alig hallhatóan majd a könnyeimmel küszködve szobámba siettem. Azt sem tudja mi történt és, hogy mit érzek! Még sosem láttam ilyennek Stefant. Mérges volt és rettentően csalódott. Mégis mekkora lotyónak néz engem?! Rádöbbentem, hogy az elégedettség és boldogság az én életemben legfeljebb percekre létezik, és akkor is csak illúzió. Mindig van valami rejtett hiba, mely csak arra vár, hogy előbukkanhasson és mindent elrontson.

-Elmegyek!-jelentettem ki magamnak sírva. Kat anyukája biztosan megengedi, hogy ott aludhassak pár napig. Remélem… Bepakoltam egy-két ruhát egy táskába és kisírt szemekkel lesiettem a nappaliba, ahol Felicia és Kat síri csendben ültek.

-Kat aludhatok ma nállad?-kérdeztem szipogva.

-Stefan azt mondta, hogy nem érdemlem meg a nevét…-válaszoltam halkan.

-Mi?! Stefan!!!!-kiabálta idegesen Felicia majd elindult a dolgozószoba felé.

-Megyünk?-töröltem meg az arcom, mire Kat bólintott egyet.A Kat házához vezető út csendes volt és nyugodt. Mikor Katherine kinyitotta az ajtót én automatikusan a szobája felé vettem az irányt de megállított.
-Brooke! Mi vidítana fel?-kérdezte.
-Most hogy így mondod....Jól esne egy Sex on the beach...-mosolyogtam.
-Hát figyelj vannak ismerőseim akinek tuti bejönnél... Csak a tengerpartot kell valahogy megoldani de akár felhívhatjuk Harryt is....
-Én a koktélra gondoltam!-nevettem.
-Ja értem...Akkor válts emberi alakot és bulizzunk!!-kiabálta...Ezt szeretem benne! Mindig feltud vidítani. Előkotortam a táskámból pár göncöt és késznek nyilvánítottam magam. Nem sokkal később el is indultunk a Lost Pub-ba a törzshelyünkre. Szeretünk ide járni mert egyáltalán nem zsúfolt. Általában egy két-ember szokott iszogatni..Ahogy beléptünk az ütött-kopott ajtón csalódnunk kellett. Körülbelül 40 pasas perzselő tekintetével kellett találkoznunk. Sóhajtottam egyet majd a szememmel kutattam egy üres hely után. Mikor találtam egyet, megragadtam Kat kezét és odahúztam. Pár másodperc után egy nagymellű szöszi jelent meg hatalmas művigyorral az arcán.
-Hellóka! Mit hozhatok?-legszívesebben letörölném azt a vigyort...
-Két sex on the beach lesz! Vagy inkább négy!-mosolyogtam.
-Okéka! Hozom!-válaszolta vinnyogó hangon mire én megforgattam a szemeimet.
-Brooke! Mi bajod van? Majdnem kinyírtad a szemeddel...-nevetett Kat.
-Irritáló volt...a feje!-vallottam be nevetve.
-Arra gondoltam, hogy elmehetnénk....Az ott Harry?-váltott át boldogból meglepettbe.
-Hol?

-Ott a pultnál...Úgy bámulja a szöszi műmellét mintha muszáj lenne...

-Bámulja csak...Nem vagyunk együtt!-mondtam nyugodtan, mintha ez semmiség lenne, de belül felrobbanok!-De az a ribanc végezhetné a munkáját és kihozhatná az italunkat!-álltam fel és idegesen és a pulthoz siettem.

~ 15. fejezet - Kínos

Hosszabb kihagyás után megérkezett az új rész. Nem igazán kapok visszajelzéseket, hogy milyen a történet, és ez elszomorít :(  Ezért a folytatás, csak 4 komment után érkezik! <3

Shanelt egyébként egy bárban ismertem meg körülbelül egy évvel ezelőtt. Néhány napig egy párt alkottunk, de aztán rájöttünk, hogy ami nem megy azt nem kell erőltetni. Így hát eldöntöttük, hogy nyitott kapcsolatban folytatjuk tovább ami azt jelenti, hogy ő is randizhatott és én is. Viszont ha kellett egy kis ágytorna ott voltunk egymásnak.Visszagondolva, felfordul a gyomrom önmagamtól. Hogyan használhattam ki ennyire?! Persze tudom, hogy ő is benne volt...Brooke mellett megváltoznék. A szemem előtt kéne tartanom, amit anya mondott nekem mindig..

"A szerelem nem birtokol, nem is bitorol. Nem szolgává tesz, hanem felszabadít. Nem gúzsba köt, hanem ünnepi csokorba"

*Brooke szemszöge*

Mikor Harry elment boldog voltam, mert azt mondta keresni fog. És én hiszek neki. Unalmas pillanataimban úgy döntöttem, hogy áthívom Katet. Írtam neki egy sms-t. Megmosolyogtatott a gondolat, hogy pár perccel ezelőtt még Harrynél volt a telefonom. Belemélyedve a gondolataimba alig vettem észre, hogy Kat reagált az üzenetre. Természetesen átjön és hoz fagyit. Igen nálunk ez megszokás. A nagy beszélgetésekhez elengedetlen egy kis jeges csoda. Fél óra múlva már kopogtattak is az ajtón, amit vigyorogva nyitottam ki, majd Kat nyakába ugrottam. 

-Neeeeee! A fagyi!

-Jó bocsi!-nevettem.-Gyere!

Kényelmesen elhelyezkedtünk a kanapén és enni kezdtük a jégkrémet...villával. Igen ez elég fircsa de mi magunk is azok vagyunk. Nemhiába mondják, hogy a cselekedeteink tükrözik a személyiségünket.

-Na és mi van Zaynnel?-kíváncsiskodtam.

-Hát ne akadj ki, de...

-Mi?! Terhes vagy?!!!!-néztem rá ijedt fejjel.

-Mi?! Dehoygis!-nevetett majd felhúzta a pólóját. Az oldalán feketén virított egy évszám, amit nem tudtam hová tenni.

-1993. január 12. Ez mi?

-Zayn szöletési dátuma!-pirult el.

-Ez ennyire komoly? Ez nagyon édes Kat!-ámultam.

-De Ő még nem tud a tetkóról.. Teljesen magába bolondított. Ezelőtt sokat tűnődtem azon, hogy mi is valójában a szerelem.  Talán sosem fogom rá megkapni a választ, mert erre nincs válasz. Ezt egyszerűen érezni kell tiszta szívedből és lelkedből. Ha érzed, de nem tudod szavakba önteni, akkor az már szerelem.-mondta elgondolkodva. Ez annyira de annyira rám illik. 

-Teljesen így gondolom én is. Amikor úgy érzed, hogy nem is a gravitáció tart a földön, hanem Ő...
-Alkonyat mániás!!!-vágta rá nevetve mire mind a ketten röhögésben törtünk ki.
-Ez jó volt...Na de mesélj! Mi van Harryvel?-bökött oldalba.
-Semmi.. M-mi lenne?-dadogtam.
-Ne nézz hülyének Brooke! Látom, hogy virulsz és tuti, hogy Hazza keze van a dologban!-kacsintott.
-Hát...Tegnap átjött filmezni aztán meg itt aludt.-mondtam elpirulva.
-Nagyon fájt?-nézett rám aggodalmasan.
-Mi?-kérdeztem meglepődve, egy cseppet sem értettem a kérdést.
-Mondjuk ez mindenkinél változó..Nekem például nem fájt annyira de elvileg minnél később annál fájdalmasabb..-magyarázta.
-Katherine te miről beszélsz?!-emeltem fel a hangomat.
-Hát az ártatlanságodról kincsem, ami már nincs!-kuncogott.
-Jesszus mi nem feküdtünk le! Szűz vagyok, okééé?!-mozgattam idegesen a karomat.
-Mi?!-nézett rám értetlenkedve mire fejbecsaptam a villámmal és hangos, vinnyogó nevetésben törtünk ki.
-Mindig rosszra gondolsz!-boxoltam bele a karjába.
-Rossza az aki rosszra gondol de hülye aki nem!-vigyorgott.Hirtelen ajtócsapódásra lettünk figyelmesek. Felicia és Stefan nyilván hazajött.
-Sziasztook!-ordítottam mint egy idióta. Kat megismételte a az ordibálásomat.
-Helóóó!-jött be Felicia.
-Stef?!
-Még beugrott a boltba. Brooke..Tegnap az a fiú ugye nem volt veled durva?! És ugye nem fájt annyira?!-kérdezte miközben fogta a vállam. A tenyerembe temettem az arcomat és vinnyogtam miközben Kat csapkodott és sírt a röhögéstől.
-Szűz vagyok!-kiabáltam nevetve.

~ 14. fejezet - Felejtés

Sziasztok édeseim :) Itt is a következő rész egy váratlan fordulattal.:) Komizni és feliratkozni ér!:) Jó olvasást és kellemes vakációt! :) xoxo


*Harry szemszöge*

El kellett jönnöm, nem találkozhatunk többet.Nem akarok szerelmes lenni, én csupán pár együtt töltött éjszakát szeretnék. A szerelem hülyeség, pláne annak aki szereti a szabadságot és én szeretem. Lehet, hogy ez gyávaság de félek az elkötelezettségtől. Ezért nem volt még egyetlen komoly kapcsolatom sem, de most itt van Brooke. Mellette jobb embernek érzem magam, és akarom Őt. Először csak le akartam fektetni, mit ne mondjak már elég kanos vagyok. Felhívom Shanelt. Kikapirgáltam a farzsebemből a telefont.
-Mi a..?!-döbbentem le. Ez nem az én mobilom! Más a háttérkép és még a karcolás sincs rajta. Felhívom Brooket. Vagyis felhívom magamat?!
-Brooke! A telefonom...-hadartam el.-Elmegyek érte!-vakartam meg a homlokom.
-Várlak!-szólalt meg végre majd bontotta a vonalat. Nincs más választásom. Nagyot sóhajtottam Brooke házához érve. Remélem felül tudok majd kerekedni a vágyon, hogy megöleljem, megcsókoljam. Erősnek kell maradnom, a saját érdekemben. Bekopogtam az ajtón. Brooke arcán gyönyörű mosoly terült szét. Csábító volt és gyönyörű, ahogyan mindig.

-Bejössz?-szakított ki a gondolataimból.
-Umm.. Én... Sietnem kell!-dadogtam, miközben tökéletes ajkait kémleltem. Elkapta a karom majd gyengéden behúzott a házba. Mosolyogva közeledett felém és egy édes csókot lehelt a számra. Nem bírtam ki, visszacsókoltam és a kezeimet a dereka köré fontam. Ellenállhatatlan ez a lány. Minden egyes perc amit vele töltök egyszerűen mesés. Ha tehetném a nap 24 órájában csak ölelném. Az illata megbabonáz. Ez volna az a híres neves szerelem?!
-Mi a baj?!-kérdezte Brooke két csók között.
-Semmi... Csak... Mennem kéne!-válaszoltam ridegen.
-Ugye nem tűnsz el?!-nyújtotta át a telefonom nevetve, majd én is átadtam neki az övét.
-Dehogy is!-küldtem felé egy nyugtató mosolyt majd egyszerűen elsétáltam. Igen, elsétáltam a lány elöl akibe azthiszem beleszerettem. De el kell felejtenem és ennyi. Most pedig elmegyek Shanelhez.
                                                                           *
Fél óra múlva már a sokszor látott kopott, barna ajtó előtt álltam. Átgondoltam a dolgot, majd bekopogtam. Shanel ajtót nyitott egy szál fehérneműben, önelégült vigyorral az arcán.

 

-Szia! Harry....-dobta át szőke haját a vállán.

-Bemehetek?-néztem rá unottan.

-Te bármikor!-nevetett, bár én ezt vihogásnak nevezném. Leültem a kanapéra, Shanel pedig egyből letámadott. Rámült lovaglóülésben és a vállamat kezdte masszírozni.

-Mi a panasza az úrnak?!-nyomott egy undorító csókot a számra. 

-Tudod te!-nyaltam meg a szám majd a combja alá tettem a kezem és felálltam. Neki nyomtam a falnak majd vad csókolózásba kezdtünk. Őrült nagy különbség van Shanel és Brooke között. Brooke kedves, érzékeny, és törődik velem, miközben Shanel sosem kérdezte meg, hogy mi van velem.... De hát ezt akartam, nem?! Hirtelen eszembe jutott Brooke... A gyönyörű mosolya, a sötétbarna haja és a bámulatbaejtő szeme. Nem tehetem ezt vele! 

-Harry!-Shanel ideges hangja zökkentett ki a gondolataimból.-Nem akarsz mondjuk levetkőzni?!

-Eszemben sincs!-ezzel a lendülettel fogtam magam és elviharzottam.

  

FONTOS!

Sziasztok kincseim!:) Nem tudom láttátok-e ezt a szemetet de én most szeretném leírni a véleményemet!
 http://m.nlcafe.hu/hirek/altalanos/Minden-amit-a-One-Direction-bandarol-tudni-lehet
Egyszerűen gusztustalan amit ezek csinálnak! Addig ameddig, nem tudnak róluk semmi IGAZAT addig be kéne fogni a a pofájukat és nem kéne ilyen faszságokkal tele tenni ezt a retkes internetet.(így is van elég szemét) Undorító. Legszívesebben felakasztanám ezt a sok tudatlan gecit! Annyira látszik, hogy EZEK IS csak a pletykából élnek.
1. Harry nem meleg! Attól még, hogy jóban van a bandatársaival, attól még nem meleg, de a kedves "írók" ezek szerint nem ismerik az élet egyik lételemét a BARÁTSÁGOT. Nekik biztos sosem volt barátjuk, barátnőjük, de ez nem a 1D hibája :)
2. Louis szintén nem meleg, ugyanis van, volt és lesz is barátnője mert HETERO! Biológiai okok is lehetnek amiből meg lehet állapítani valakinek a szexuális vonzódását vagy mi a francot :) Leírok párat:
-A férfi nem szőrösödik és nőies az alakja. Most csatolnék pár képet.:

 

-Lányos a viselkedésük.(szerintem ezt inkább hagyjuk)

-És persze a fiúkhoz vonzódnak de kérlek....Louisnak van barátnője:

 

Harrynek jelenleg nincs (*.*) de neki is volt, több is.:) 

 Szerintem ezt sem kell tovább ragoznom :)

Az pedig, hogy azt állítják, hogy rossz hangjuk van FELHÁBORÍTÓ! Szóval, hogy valaki ennyire botfülű legyen az már fergeteges. Komolyan mondom személyesen kísérném el a drága cikk "írókat" fülészetre, bár szerintem az orvos is sírva fakadna ha elmesélném neki ezt. 

Sajnálom a trágár szavakat de annyira ideges vagyok...:D Imádlak titeket <3

~13. fejezet - Zavartság

Sziasztok kincseim! :) Itt is a következő rész, remélem tetszeni fog!:) Iratkozzatok fel és komizzatok! Jó olvasgatást! xoxo

Jól indult a reggelem, ugyanis Harry puszilgatására keltem.
-Jó reggelt!-mondtam kómásan.
-Dél van!-nevetett Harry.
-Mmmm. Mióta vagy fent?-kérdeztem.
-1-2 órája! Remélem kényelmes volt a mellkasom!-kacsintott, majd beleütöttem a vállába. Egy határozott mozdulattal megfordultam, így háttal voltam neki. Erős kezeivel átkarolt a derekamnál és a fülemhez hajolt.
-Eszméletlen jó a feneked!-suttogta mire én felháborodtam.
-Harry..Neked csak a testem kell!-vágtam rá kicsit csalódottan.
-Ez nem igaz!-tiltakozott.
-Igen?! Akkor mond el mi tetszik a belsőmben!-fordultam felé, majd mélyen belenéztem gyönyörű szemeibe.
-Szeretem, hogy bátor vagy de közben törékeny, jószívű....-itt megfogta a fenekem mire rácsaptam a kezére.-És harcias!-nevetett fel.
-Miért nem bízom benned?-kérdeztem.
-Én bízom benned!-válaszolt majd megcsókolt.
Érzelmes pillanatunkat hamar megzavarta mély hangjával.
-Nekem...most mennem kell.
-Miért?-kérdeztem szomórúan.
-Dolgom van!-vágta rá azonnal érzelemmentesen majd felkelt és felvette a földön heverő ruháit. Néhány kétségbeesett pillantás után feltápászkodtam az ágyról, ami tele volt Harry férfias illatával. Egy szó nélkül kisétált az ajtómon mire én észhez tértem és utána mentem. Köszönés nélkül rontott ki a bejárati ajtón. Rá kiabáltam, amit pár bosszús pillantással jutalmazott.

-Harry!-néztem rá szomorúan-Vigyázz magadra!-nyögtem ki végre karba tett kézzel. Hirtelen megindult felém és egy hosszú csókot lehelt az ajkamra. Amikor szétváltunk, azonnal hátrafordult, beszállt a fekete Range Rover-be és elhajtott. Nem értettem ezt az egészet, mégis mi ütött belé?!Az egyik pillanatban még szerelmet vall a másikban meg váratlanul dolga lesz és elmegy, aztán pedig olyan szenvedélyesen csókol meg mintha utoljára tenné. Teljesen össze vagyok zavarodva. Remélem keresni fog. Hihetetlen, hogy pár nappal ezelőtt még a hátam közepére kívántam, most meg itt állok az ajtóban, a könnyeimmel küzködve, és bármit megtennék, hogy megcsókolhassam. Lehet, hogy túlreagálom. Biztosan keresni fog. Most lenyugszom, felmegyek a fürdőbe és áztatom magam, ez a legjobb dolog amit most tehetek. Kihasználtam, hogy Felicia és Stefan dolgozik, és max hangerővel hallgattam a kedvenc zenéimet. Egy óra fürdés után lehuppantam az ágyamra és keresgélni kezdtem a telefonomat a párnák közt. Meglepődve vettem észre, hogy a fekete Iphone-om nem...az enyém. Ez Harry mobilja és akkor ő valószínűleg az enyémet vihette el.Megszeppenve nyomkodtam a kijelzőt, amikor eszembe jutott, hogy a kis "telefoncsere" nagyon jól jött. Hamarosan újra láthatom!

~ 12. fejezet - A tiéd vagyok!

Sziasztok drágáim! Sajnálom, hogy mostanában nem hoztam részt, de nem volt túl sok időm :( Na de most itt a nyár és bepótolok mindent! Remélem tetszik a rész!:) Komizzatok xx.


Harry elnevette magát a kijelentésemen.
-Szeretnél aludni?-kérdezte mélyen a szemembe nézve.
-Később! Csináljunk valamit!-ugrottam fel.
-Vetkőzz vagy mersz!-vágta rá édesen.
-Rendben de te már hátránnyal indulsz!-rajzoltam kört a hasára mosolyogva.
-Hmm. Én kezdek! Vedd le a felsőd vaagy.....táncolj nekem!-nyalta meg az alsó ajkát.
-N-nem tudok táncolni!-tettem karba a kezem.
-Hát én nem rendes táncra gondoltam.!-kacsintott, mire egy szó nélkül lekaptam a felsőm. Kirázott a hideg attól ahogy végigmért, és imádkoztam, hogy ne nyisson be senki... Elég félreérthető ez a szituáció..
-Én jövök! Vedd le a farmered, vagy menj le Stefanhoz, és mond azt neki, hogy feleségül veszel!-nevettem.
Kisebb hezitálás után levette magáról a nadrágját.
-Hmm.. Vedd le a melltartód, vagy táncolj!!-vigyorgott.
-Na jó...Ülj le szépfiú!-leültettem az ágyra és bevetettem minden tánc tudásomat amiket filmekből szedtem.
-Szent szar!-törte meg Harry a már kínossá vált csendet, mire én befejeztem a táncot és elnevettem magam.
-Szerintem nyertem! Rajtam több ruha van!-nyújtottam ki a nyelvem.
-És mit szeretne a "győztes"?-jött  közelebb, majd rátette a kezét a derekamra.
-Aludni!-vágtam rá, mire Harry megforgatta a szemeit és nevetett. Nyomtam egy puszit az arcára és bementem a fürdőbe. Felvettem egy fehér felsőt és belenéztem a tükörbe. Sosem láttam még magamat ilyen boldognak. Egy fiatal és vad nőt mutatott a tükör. Szinte ragyogtam.

 

Elmélkedésem után visszamentem a szobába, ahol Harry a falon lévő képeket nézte. Beugrottam az ágyba és lekapcsoltam a villanyt. Harry kicsit elidőzött valamin aztán mellém feküdt. Amikor a ház előtt elment egy autó elegendő fény lett ahhoz, hogy meglássam Harry formás...fenekét. 

-Harry.. Te meztelen vagy?!-kérdeztem visszafojtva a nevetésem. Válasz helyett jóízűen hümmögött. Elvettem a párnám alól egy rózsaszín plédet és rádobtam.

-Hééé! Nem fázom!-förmedt rám viccesen.

-Én meg nem akarok meglátni....semmit!-válaszoltam.

-Nem vagyok szégyenlős!-vágta rá.

-Nem mondod?!nevettem majd megfordultam és lehunytam a szemem.

-Jóéjt!-mondtam halkan mire Harry szorosan magához húzott.

-Harry!-szóltam rá.

-Önző vagyok! Azóta akarlak, hogy megláttalak! Törékenyen szép vagy, őszinte, szellemes, csábítóan ártatlan... Bármeddig folytathatnám. Lenyűgözöl. Kívánlak, és a gondolat, hogy valaki másé legyél, olyan, mintha kést döfnének belém!-mondta majd sóhajtott egyet. Ez nagyon meglepett. Nem érdekelt, hogy meztelen, sem az, hogy megláthatnak. Felé fordultam és megcsókoltam. 

-A tiéd vagyok!-suttogtam majd megsimítottam az arcát. Egy hirtelen mozdulattal maga alá húzott és ajkait rátapasztotta az enyémre. A hátát kezdtem simogatni, majd mikor lejjebb csúszott a kezem rádöbbentem, hogy még mindig nincs rajta semmi.

-Harry! Vegyél fel valamit!-szakítottam meg a csókcsatát. Unottan lemászott rólam mire én eltakartam a szemem. Mikor visszajött ismét magához húzott, mintha soha nem akarna elengedni. Így aludtunk el.